Van egy ilyen című fejezet a könyvemben. Ám most, hogy újra olvastam, rájöttem: a fejezet címe és a tartalma nem teljesen kielégítő ma már a számomra. Most úgy látom, ebben a fejezetben csak egy általános látásmódot cáfoltam meg az önszeretéssel kapcsolatban, és igazából nem válaszoltam meg a kérdést, hogy milyen is az, amikor igazán szeretjük magunkat.

Van egy egészen rövid válaszom: amikor szeretjük magunkat, harmóniában vagyunk önmagunkkal és az életünkkel.

Kicsit bővebben:

Amikor szeretjük magunkat, akkor tisztában vagyunk azzal, hogy jók vagyunk úgy, ahogyan vagyunk. És ez nem jelenti azt, hogy holnapra esetleg nem akarunk másmilyenek lenni. De az egyetlen személy, akihez képest holnap picinykét jobbak, többek kívánunk lenni, csakis mi magunk vagyunk.

Tudjuk, hogy nem kell semmit tennünk mások szeretetéért, mert szerethetőek vagyunk már azért, hogy létezünk.

Ha – illetve amikor – problémába ütközünk, megoldjuk, ha veszteség ér meggyászoljuk, de nem süppedünk depresszióba, sem túlzott önsajnálatba. Bár nem vagyunk mentesek a kellemetlenségektől, vagy fájdalmas érzésektől, ezeket is elfogadjuk, majd tudatosításuk után, elengedjük.

A kapcsolatainkban nem kell az áldozat szerepét magunkra vállalnunk ahhoz, hogy elég értékesnek vagy felsőbbrendűnek érezzük magunkat. Társunkat egyenrangúnak tekintjük, s nem azért vagyunk vele, hogy általa váljunk egésszé (mert már azok vagyunk). Azért élünk kapcsolatban, mert jól érezzük magunkat egy másik emberrel. 🙂

Messzire elkerül minket a féltékenység, mert bízunk önmagunkban, s hisszük, hogy mi vagyunk a legjobb dolog a kedvesünk életében. Ha netán ő mégsem így látná a dolgot, az meg az ő problémája. 🙂

Nem félünk az egyedülléttől, jókedélyűek és nyugodtak vagyunk, mert tudjuk, hogy mindig a lehető legjobb dolog történik velünk. Még akkor is, ha ez elsőre talán nem tűnik annak.

Hirtelenjében ennyi jutott az eszembe arról, hogy milyen annak az élete, aki szereti önmagát. Egy szóval úgy foglalhatnám össze:

csodálatos.

Ez már abból is következik – amit a könyvemben részletesebben leírtam -, hogy „Mi van, ha nem szereted magad?„. Ha még nem olvastad a Sorsfordító stratégiákat, akkor ezt a fejezetet felolvasom neked:

Ha tetszett, tudod mi a dolgod… 🙂