Szinte mindegyikben vannak elvégzendő gyakorlatok, amelyek miatt abba kéne hagyni az olvasást, és megtenni valamit.

Te meg szoktad csinálni az ilyen feladatokat?

Szinte mindegyik önsegítő könyv figyelmeztet arra, hogy ha nem végzed el a bennük lévő gyakorlatokat, akkor legfeljebb csak elméleti hasznot meríthetsz belőlük. De mégis… Többnyire csak olvasunk tovább, mert nagyobb bennünk a kíváncsiság a folytatás, a tudás megszerzése iránt, mint hogy szót fogadjunk.

Úgy hiszem, hogy ez többségünknél így van, mert ha nem így lenne, akkor nem olvasnánk annyit, keresve a legjobb megoldást üzleti vagy magánéletünk megjavítására, hanem gyakorolnánk a megszerzett tudást.

Valamikor a kilencvenes években, én is rengeteg önsegítő és üzleti könyvet olvastam. Mint jó diák, mindannyiszor tudomásul vettem, megértettem, sőt elfogadtam, hogy el kéne végeznem egy feladatot. De sajna többnyire azon kaptam magam, hogy tovább olvasok, ahelyett, hogy a gyakorlatokkal foglalkoznék. Így azok többnyire a „majd később elvégzem” tartományba kerültek.

Aztán egyszer elgondolkodtam ezen a hozzáállásomon:

„Vajon csak bennem van a hiba? Nem vagyok elég fegyelmezett?”

Elkezdtem figyelni másokat, akik szintén ilyesmivel foglalkoznak, s rá kellett, hogy jöjjek: „Nem vagyok egyedül!” Sőt! Eddig még nem sok olyan emberrel sikerült találkoznom, aki becsülettel végig csinálta volna a könyvek gyakorlatait, mielőtt tovább olvasott volna.

• Talán túl kíváncsiak vagyunk?
• Szeretnénk tudni, mi jön ezután, és ahelyett, hogy gyakorolnánk, tudásszomjunk kielégítését helyezzük előtérbe?
• Érezzük, hogy ez így nem jó, és mégis megtesszük, mint a megrögzött dohányos, aki újabb cigarettára gyújt, pedig már érzi, hogy nem bírja a tüdeje?

Az első megoldás e problémára 1999-ben született meg bennem. Ekkor készítettem is egy 2000-re szóló „naplót”, mely az év minden napjára adott valami feladatot, így segítve elő azt, hogy apránként haladva hatásosabb legyen a tanulásunk.

Akkoriban még korszakalkotónak számító ötletem kivitelezhetetlen volt, senki nem hitte, hogy ilyesmire igény lehetne, így csak akkor adták volna ki, ha én finanszírozom. A kiadók úgy gondolták, hogy egy mindössze 1 évig használható könyvet nem éri meg kinyomtatni. (Az utóbbi néhány évben már sok hasonló létezik a boltokban, bár nem ennyire részletesek.)

Ezért mindössze néhány darab készült belőle úgy, hogy egy bérelt fénymásolón sokszorosítottam, majd beköttettem. Tehát alig néhány emberhez jutott el, de mint 2000 decemberében kiderült, közülük egy valakinek biztosan nagyon nagy segítséget nyújtott. Vidékről feljött hozzám, bemutatta a 100%-ig kitöltött könyvet és elmondta mekkora segítség volt a számára:

Beteges, összetört férfi volt, amikor 2000. január elsején elkezdte a Sikertréning című könyv-határidőnaplómat használni. Egyre inkább megismerte önmagát, és kezdett újra pozitívabban nézni a jövőbe. Tavasszal kórházba került egy műtétre, de még oda is magával vitte a könyvet, és ott is kiírta magából minden gondolatát. Gyorsan meggyógyult, de tovább csinálta a könyv feladatait.

Nem túlzok, az élete minden szempontból rendbe jött.

Látványosan.

A felesége lelkendezett, hogy a férje milyen hatalmas változáson ment át, és ezért 2001-re 5 darabot kértek ebből a különleges könyvből, hogy a család minden tagja belefoghasson az önmagával való munkába.

Nagyon boldog voltam, hogy mégsem dolgoztam hiába, mert legalább 1 embernek tudtam segíteni, még ha a folytatást nem is tudtam biztosítani a számukra, mivel nem készítettem el.

Ez a sikerélmény, hogy több hónapi munkámmal legalább 1 embernek tudtam segíteni, elindította bennem a gondolatot, hogyan tudnám úgy megcsinálni ezt a könyvet, hogy ne csak egy évre szóljon, és bármikor el lehessen kezdeni. 2004-re készültem el az új változattal, ami filofax oldalakból állt, és nem konkrét napokhoz szólt, így bárhová beilleszthető volt a naptár lapjai közé.

Jó(l)létforrás munkapéldányom, ami teli van jegyzetekkel, kiegészítésekkel.

A Jó(l)létforrás nevet kapta, és próbaként élő tréninget is csináltam belőle 2004 tavaszán. Ez azt bizonyította, hogy az ötletem jó, működik. De elkövettem a tökéletességre törekvők nagy hibáját, elkezdtem tovább javítgatni a már kész anyagot. Újabb ötleteim támadtak, hogy mitől lehetne még jobb, és ennek köszönhetően az anyag a fiókban maradt.

Az elmúlt évek során időnként elővettem, beleírtam ezt-azt, majd hagytam nyugodni tovább a fiókban.

Az elmúlt évben – ahogy elkészült a Sorsfordító stratégiák című könyvem -, úgy döntöttem, hogy nem engedem, hogy az én olvasóim is csak olvassanak és így szinte alig profitáljanak abból, amit igyekszem átadni. Ahhoz, hogy ezen is segíthessek, ma már nem szükséges egy vastag határidőnaplót készíteni, mint ’99-ben.

Az internet egy remek hely, ahol megtehetem, hogy csak naponta 1 leckét teszek fel, s így ki van zárva a továbbolvasás.

2013-ban ilyen módon indult el a „Szeresd vissza!” programom is, amit minden résztvevője nagyon kedvelt, és az egy hónapos munka végeztével többen írták, hogy mennyire fog hiányozni nekik a naponta érkező levelem és a leckék.

Bízom benne, hogy a Sorsfordító Stratégiák Akadémia résztvevői ugyanígy éreznek majd!

Minden reggel kapnak tőlem egy levelet, hogy jól induljon a napjuk, és meglegyen a kellő motiváció ahhoz, hogy néhány percet mindenképpen foglalkozzanak magukkal. És persze érkeznek a leckék, amik 10-20 perces elfoglaltsággal, szinte észrevétlenül segítik hozzá őket, hogy az életük egyre jobb és jobb legyen.

De erről majd legközelebb írok részletesebben.

Az az ember, aki nem szereti magát olyan, mint a feneketlen hordó. A világ egyetlen trófeája sem képes befoltozni azt a lyukat, amit önmagad elutasítása okoz. Az önmagaddal való kapcsolatod minősége a kulcs mindenhez, és minden, amit megélsz, ezt a minőséget tükrözi vissza, a párkapcsolatod, a családod, a munkád, a pénzügyeid, még az Istennel való kapcsolatod is azt mutatja meg, hogy mennyire szereted magad, szereted- e magad

Az az ember, aki nem szereti magát, boldogtalan kapcsolatokat kreál maga körül. Harcol a munkájáért vagy a munkájában. Megalkuszik a pénzért, és ha van pénze nem képest azt valóban élvezni. Gyakrabban betegszik meg, mint mások, és a szükségesnél több stresszt él át. Cinikus világot és büntető isteneket teremt.

Ha kemény vagy magaddal, görcsösen küzdöd magad át az életeden. Ahol mások csodát, lehetőségeket és ajándékokat fedeznek fel, ott te zárt ajtókra és leküzdhetetlen akadályokra bukkansz. Meg vagy róla győződve, hogy keményen meg kell küzdened a boldogságért. Mindezt pedig azon tapasztalásokkal támasztod alá magadnak, és másoknak, amiket tudattalanul te magad teremtesz meg. Az élet egy végtelen küzdés lesz a számodra, Nem találnak meg a lehetőségek – ahogyan az természetes módon zajlana – helyette te loholsz azok után.

Megerőltetőnek hangzik ez?

Az, megerőltető.

Neked és mindenki másnak körülötted. Tudom, miről beszélek, mivel az én életemben minden harc volt a számomra. Harcoltam a szeretetért. Küzdöttem a sikerért Ám valójában csupán egyetlen egy lénnyel álltam háborúban – saját magammal. Lassan 25 évnyi béke keresésem és több ezer emberrel való munka után ki merem jelenteni: önmagunk elutasításának betegsége jóval elterjedtebb, mint azt első pillanatra hinnénk. Nem mindenki szereti magát ténylegesen, aki lelkesen beszél magáról. Nem mindenkinek jut önmagára elég figyelme aki másoknak szeretetet ad. Önmagunk elutasításának csatája olykor látványosan zajlik – például, amikor önpusztító függőségben nyilvánul meg – máskor azonban csendben nyilvánul meg:

• abban, amikor olyan szakmát űzünk, ami boldogtalanná tesz minket,
• a túlsúlyban, ami a szív és a csípő körül jelenik meg,
• a túlfeszített tempóban munka vagy sport közben,
• a gyerekeinkkel szembeni szigorban,
• saját sikereink és boldogságunk szabotálásában,
  a görcsös jótékonykodásban,
• az örömteli orgazmus hiányában,
• a csendes rezignáltságban vagy az erőszakosságban,
• az istennel, teremtővel – bárhogy nevezed is – való feszült viszonyunkban,
• a túl kevés nevetésben, játékban, kalandban,
• és a próbálkozásban, hogy igazoljuk kicsinyes életünket, azzal a felkiáltással, hogy “Az élet nem kívánságműsor.”

Legtöbbször egy krízis, a puszta kimerültség vagy egy kegyelem teljes pillanat kell ahhoz, hogy egy radikális döntésre szánd el magad:

Hajlandó vagy végre elfogadni saját magadat, méghozzá pont olyannak, amilyen vagy?

Olyan meglepő a különbség a döntésed előtti és utáni élet között, hogy megéri erről írni.

Mára sajnos az olyan szavak, mint „szeretet” vagy „odaadás” elcsépelt, ezerszer kiforgatott frázisokká váltak. Én most mégis arra teszek kísérletet, hogy veled közösen az önszeretet gyakran ismételt szavának új értelmet találjak. Mert magában rejt egy gyógyító és egyben forradalmi üzenetet. Amikor úgy döntesz, hogy olyannak szereted magad, amilyen vagy, az megrázza a kényszeredetten teljesítményalapú társadalmat. Az az ember, aki a leggyengébb pillanataiban is szereti magát, az szabad és önálló. Mivel nem kell az elismerés és a biztonság morzsáiért könyörögnie, többé nem hagyja magát az elfoglaltságok abszurd mókuskerekébe feszíteni, így visszanyeri a méltóságát.

Képzeld el azt az emberiséget, ahol minden gyermek és minden felnőtt természetes, életteli módon szereti magát! Micsoda csodálatos bőséget tudnánk közösen megteremteni,

Azért veszem magamnak a bátorságot, hogy EGY kapcsolóról írjak, mert az önszeretet nem technika, nem tudjuk megtanulni, Ám tudjuk magunkat rá emlékeztetni, Meggyőződésem, hogy mindannyian réges-rég meghoztuk a döntést, hogy feltétel nélkül szeretjük magunkat. Arra hívlak, hogy hagyj fel végre azzal, hogy úgy teszel, mintha nem tudnád, mennyire egyedülálló, értékes, jó és szép vagy.

Amikor önmagaddal ezen a radikálisan nyitott módon kapcsolódsz, az nem jelenti azt, hogy mindig szükségszerűen nagyszerűnek kell magad találni. Nem, azt jelenti, hogy valóban radikálisan igent mondasz magadban mindenre, a fényedre és a sötétségedre. Az erősségeidre és a sebeidre.

Ebben az estben csodát élhetsz át.

A tudatosságod, amit nemrég még arra használtál, hogy harcoljon bizonyos részeiddel egyszer csak elkezd kíváncsian felfedezni. Annyi erő válik szabadul fel ezáltal! Annyi meglepetés vár rád!
És amint ez az EGYETLEN EGY központi ítélet magadról megszületik, lassan a teljes valóságod változásnak indul.

Az az ember, aki szereti magát bőséget tapasztal meg, és bőséget teremt.
Többé nem azért tesz dolgokat, hogy kivívja mások tetszését, hanem puszta örömből, és elhivatottságból.
Hidd el nekem, megéri az elmédben megtalálni és átkapcsolni ezt a a kapcsolót.

Légy magadnak ennyire értékes.

Szerző: Veit Lindau
Fordította: Oros Andrea
Az eredeti írás: https://veitlindau.com/2019/03/die-eine-sache-die-alles-veraendert/

A tükör törvényei meglehetősen megosztóak. Vannak, akiknek tetszik, mert jól hangzik, és vannak, akikben haragot gerjeszt, mert félreértelmezik.

Eddig csak kevés olyan emberrel találkoztam, aki igazán értené, hogy milyen is ez a tükör, amely a körülöttünk lévő világot jelképezi, és önmagunkról ad visszajelzést.

Ennek oka valószínűleg az, hogy ha a “tükör” vagy akár a “tükröződés” szó eszünkbe jut, akkor valaminek vagy valakinek egy az egyben való másolatára gondolunk. Itt viszont nem egészen erről van szó.

Mindig a jelre kattintva nyílik meg a magyarázat:

Van egy ilyen című fejezet a könyvemben. Ám most, hogy újra olvastam, rájöttem: a fejezet címe és a tartalma nem teljesen kielégítő ma már a számomra. Most úgy látom, ebben a fejezetben csak egy általános látásmódot cáfoltam meg az önszeretéssel kapcsolatban, és igazából nem válaszoltam meg a kérdést, hogy milyen is az, amikor igazán szeretjük magunkat.

Van egy egészen rövid válaszom: amikor szeretjük magunkat, harmóniában vagyunk önmagunkkal és az életünkkel.

Kicsit bővebben:

Amikor szeretjük magunkat, akkor tisztában vagyunk azzal, hogy jók vagyunk úgy, ahogyan vagyunk. És ez nem jelenti azt, hogy holnapra esetleg nem akarunk másmilyenek lenni. De az egyetlen személy, akihez képest holnap picinykét jobbak, többek kívánunk lenni, csakis mi magunk vagyunk.

Tudjuk, hogy nem kell semmit tennünk mások szeretetéért, mert szerethetőek vagyunk már azért, hogy létezünk.

Ha – illetve amikor – problémába ütközünk, megoldjuk, ha veszteség ér meggyászoljuk, de nem süppedünk depresszióba, sem túlzott önsajnálatba. Bár nem vagyunk mentesek a kellemetlenségektől, vagy fájdalmas érzésektől, ezeket is elfogadjuk, majd tudatosításuk után, elengedjük.

A kapcsolatainkban nem kell az áldozat szerepét magunkra vállalnunk ahhoz, hogy elég értékesnek vagy felsőbbrendűnek érezzük magunkat. Társunkat egyenrangúnak tekintjük, s nem azért vagyunk vele, hogy általa váljunk egésszé (mert már azok vagyunk). Azért élünk kapcsolatban, mert jól érezzük magunkat egy másik emberrel.

Messzire elkerül minket a féltékenység, mert bízunk önmagunkban, s hisszük, hogy mi vagyunk a legjobb dolog a kedvesünk életében. Ha netán ő mégsem így látná a dolgot, az meg az ő problémája.

Nem félünk az egyedülléttől, jókedélyűek és nyugodtak vagyunk, mert tudjuk, hogy mindig a lehető legjobb dolog történik velünk. Még akkor is, ha ez elsőre talán nem tűnik annak.

Hirtelenjében ennyi jutott az eszembe arról, hogy milyen annak az élete, aki szereti önmagát. Egy szóval úgy foglalhatnám össze:

csodálatos.

Ez már abból is következik – amit a könyvemben részletesebben leírtam -, hogy „Mi van, ha nem szereted magad?„. Ha még nem olvastad a Sorsfordító stratégiákat, akkor ezt a fejezetet felolvasom neked:

Ha tetszett, tudod mi a dolgod…

Minél inkább beleásom magam az önszeretet témájába, annál több tapasztalatot gyűjtök arról, hogy “már megint” szembe megyek a világgal. Olyasmit állítok és igyekszem megtanítani, ami ellenkezik azzal, amit a többség állít. Ezt életem folyamán már többször megtettem, ezért a “már megint”.

Ebből máris megtudhatod rólam azt, hogy másként gondolkodom, mint a többség, és hiszem, hogy azért mert sokan állítanak valamit, az nem feltétlenül igaz.

Vajon hol tartanánk, ha már eddig is oly sokan nem tették volna ugyanezt?

Például:

• Ha Kolombusz a XVI. században nem száll hajóra, hogy bizonyítsa a teóriát a Föld gömbölyűségéről, – ami szembe ment a világ akkori meggyőződésével, miszerint a Föld lapos?
• Vagy ha mondjuk a XVII. században Galilei nem fordul szembe a már a görögök óta általános világnézettel, mely szerint a Föld a világmindenség középpontja?
• Vagy Semmelweis Ignác nem száll szembe a többi orvossal és veszi rá őket, hogy mossanak kezet?

Mindig is voltak – és gondolom lesznek is – olyan emberek, akik felvállalták, hogy nem követik tovább a tömegek hitét, mert meggyőződésük volt, hogy olyan felfedezést tettek, ami megcáfolja az addigi állításokat. Lehet, hogy akár előttük, vagy velük egy időben mások is felfedezték azt, hogy nem a világ meggyőződése az igazság, csak mindig akadt egy olyan, aki ezt bátran, akár az érte járó kirekesztettséget vagy büntetést is felvállalva, nyilvánosságra hozta újnak számító nézetét.

Szinte biztos, hogy amit én állítok, már nem újdonság. Bizonyára sokan akadnak, akik hasonló meggyőződésre jutottak. Még az sem kizárt, hogy valaki vagy tán valakik ezt már köz-kincsé is tették, csak hozzám nem jutott el. Végül is mindegy, hiszen nem az a célom, hogy piedesztálra emeljem magam az elméletemért, hanem az, hogy ezzel a szemlélet váltással segítsek azoknak, akik készen állnak erre.

Minden bizonnyal szerénytelennek gondolsz… Tán még az is felmerül benned, hogy “ki ez a – jobb esetben – nő, vagy – rosszabb esetben – liba, aki azt hiszi magáról, hogy feltalálta a spanyolviaszt?”

Ha így gondolod, féligmeddig igazad van.

Valóban szerénytelen vagyok ebben a kérdésben, mert ha szerénykednék, és megtartanám magamnak a gondolataimat, akkor elvenném Tőled annak a lehetőségét, hogy itt elolvasd, majd Te is végiggondold ezt a – szerintem – életbevágó meglátást, és eldöntsd, hogy mi a Te igazságod.

Amiben nem lenne igazad, az az lenne, hogy nem hiszem, hogy bármit is feltaláltam volna. Mint már említettem, biztosra veszem, hogy nem vagyok egyedül a nézeteimmel, csak mivel még ez nem eléggé közismert, úgy döntöttem itt az ideje, hogy közkinccsé tegyem azokat a sugallatokat, megérzéseket, melyek önmagunk szeretetével kapcsolatosan bennem felmerültek.

Hiszem, hogy ez nem a “tudásomnak”, vagy logikámnak köszönhető, hanem egyfajta “Isteni üzenet”, vagy ha úgy tetszik, a legbensőbb, okosabb énem sugallata.

Teóriám önmagunk szeretetéről és annak hatásáról szól, amit én a legfontosabbnak vélek, ellentétben az általános nézettel, miszerint másokat kell szeretnünk, másokhoz kell jónak lennünk, és csak akkor gondolhatunk magunkra, amikor már minimum a szeretteink iránti érzéseinknek kifejezést adtunk.

De mielőtt úgy döntenél, hogy egoizmusra, vagy önzésre akarnálak biztatni, nézzük meg a dolgokat kicsit részletesebben. Aztán elárulom neked azon  nézetemet is, amit eddig senkitől sem olvastam vagy hallottam így, és amit mindenki – aki egyáltalában szóba hozza az önszeretet fontosságát -, másképpen magyaráz.

Talán nagyon jól tudod, hogy semmilyen bírálat – bármennyire „építő” legyen is -, nem teszi jobbá sem a te életedet, sem másét. Ennek ellenére:

• Te is azok közé tartozol, akik képesek hosszasan szidni magukat, miközben megpróbálnak rájönni, mit csináltak rosszul?
• Közel érzed magadhoz azokat, akik kritizálják és elemezgetik, vagy akár még el is ítélik magukat, mert azt hiszik, így hamarabb ráakadnak arra az útra, amivel jobbá tehetik önmagukat és az életüket is?

Mi szólnál hozzá, ha nem kellene állandóan azt vizsgálgatnod, hogy mit csinálsz jól vagy rosszul?

Milyen lenne az életed, ha nem bírálnád folyton magad?

A következő hat tanácsot követve kitörhetsz az önbírálat és az ítélkezés csapdájából, hogy végre olyan nagyszerű lehess, amennyire csak lehetséges.

1Rázd fel magad! A mozgás kémiai úton járul hozzá ahhoz, hogy lerázd magadról a negatív gondolatokat és érzelmeket. Sétálj egyet valami szép helyen. Tekerd fel a hangerőt és táncolj egyet. Ugrálj a kertben. Amikor mozogsz és kitisztul a fejed, a dolgok, amik pár perce még szörnyűnek és iszonyúnak tűntek, már nem is annyira rettenetesek.

2Képzelj magad elé egy nagy STOP táblát, és állítsd le magad. Komolyan mondom: ÁLLJ LE. Hatalmas jelentőséget tulajdonítunk a fejünkben lévő ricsajnak, és meggyőződésünk, hogy úrrá kell lennünk rajta és értelmet kell lelnünk benne ahhoz, hogy elhallgattassuk. De mi van, ha nem kell? Mi van, ha elintézed azzal, hogy „Helló, ítélkezés, kösz, de nem. Viszlát!” Miért is ne? Próbáld ki!

3Ünnepeld meg magad minden nap! Amire a figyelmed fordítod, az növekszik. Arra figyelj, hogy miből szeretnél többet az életedben – például többször érezni jól magad, semmint szomorkodni. Állj meg egy pillanatra és kérdezd meg magadtól, mit tennél, ha ma önmagadat és az életedet ünnepelnéd. Figyeld meg, milyen ötletek bukkannak fel. Aztán hajrá, valósítsd meg őket!

4Válaszd a boldogságot. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy előbb bizonyos külső körülményeknek kell a helyükre kerülni ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Nagy tévedés! A legegyszerűbben és a leggyorsabban úgy lehetsz boldog, ha ezt választod. Ne azon morfondírozz, hogy mi hiányzik belőled; inkább azt lásd meg, hogy mennyi minden megvan benned. Ha észreveszed, hogy mennyire klassz vagy, az ítélkezés és a bírálat háttérbe szorul. Ezzel a módszerrel megtörheted az „ítélkező gépezet” lendületét, amiben ugyanazokat a köröket futottad újra meg újra.

5Nézd a dolgok vidám oldalát. A nevetés gyógyít. Ha nevetsz, nehéz túl komolyan venni a dolgokat és mindent sötét színben látni. A nevetés segít észrevenni a könnyedséget és a humort mindenben. Nevess minden hülyeségen, amibe belegabalyodtál, és elveszti fölötted a hatalmát. És amint nem táplálod tovább az aggodalmaddal, meg is tud változni.

6Vedd körül magad boldog emberekkel. Ha a környezetedben lévők negatívak és bíráskodóak, ez rád is átragad és úgy érzed majd, mintha ezen kívül nem létezne más. Olyan emberekkel keress kapcsolatot, akik boldogok és hálásak, és téged is arra ösztönöznek, hogy meglásd az élet szépségeit és az örömeit.

Milyen újévi fogadalmak szerepelnének azon a listán, ami most a kezedben lenne, ha minden évben feljegyezted volna őket? Akartál már:

• korábban kelni;
• többet dolgozni;
• egészségesebben étkezni;
• vállalkozásba fogni;
• lefogyni;
• új életet kezdeni valaki mással;
• leszokni valamiről;
• rendszeres sprotolásra szoktani magad?

Biztos vagyok benne, hogy mindannyian tettünk már magunkban néhány fogadalmat Szilveszter vagy Újév napján. De vajon mennyi válik valóra belőle?

Egy új év kezdete sokunkban azt az érzést kelti, mintha új lehetőségek tárulnának fel előttünk.

És ez így is van.

Ami viszont tévedés, ha azt hisszük, hogy csak egy új év, netán egy új hónap, vagy egy következő nap alkalmas arra, hogy valami újat kezdjünk.

Bármikor dönthetünk a változás mellett!

Bármelyik perc alkalmas arra, hogy új fejezetet nyissunk életünk történetében, még a holnapot sem kell megvárnunk vele.

A változás amúgy is állandó, csak az a kérdés, hogy tudatos döntésünk irányába halad, vagy csak úgy sodródunk általa? Ha azt szeretnénk, hogy az álmaink váljanak valóra, akkor célként kell megfogalmaznunk magunknak, hogy kiválaszthassuk az ahhoz passzoló legjobb utat.

2 dolog fontos, amikor valaminek az elérése vagy elengedése mellett döntünk:

1. MOST tegyük meg, illetve kezdjük el.
2. Olyan utat válasszunk, amelyen ÖRÖMMEL tudunk járni.

Ha erre a két dologra nem figyelünk kellőképpen, esélyes, hogy célunk csak álom marad, ami a kisebbik probléma. A nagyobb az, ha emiatt elítéljük magunkat, lelkiismeret furdalásunk támad és megcsappan önszeretetünk, amiért nem voltunk jók, és nem tartottuk be az ígéretünket.

Ha viszont olyan utat választunk, amelyen örömmel járhatunk, és most indulunk neki, akkor máris hatalmas lépést tettünk azért, hogy amit szeretnénk, valóra is váljon. Ha megfelelő a célunk, ahová el akarunk jutni, akkor így bizonyára el is fogjuk érni, és nem ér csalódás.

Ha nem vagy benne egészen biztos, hogy a megfelelő célt tűzöd ki magadnak, akkor ennek módjáról a „Sorsfordító stratégiák” lapjain olvashatsz! Ha még nincs belőle egy példányod, akkor kattints a gombra:

Sok dolgot, már egy ideje érdemesebb az interneten vásárolni, mint üzletben. Ilyen dolog a könyv is, ami a nagy webshopokban jóval olcsóbban beszerezhető, mint a könyvesboltokban. Sokan mégsem ezt a megoldást választják.

Hogy miért?

Mert az ember szereti látni, a kezébe fogni azt, amit megvesz.

Egy könyvbe jó belelapozni, mielőtt úgy döntenénk, hogy megvesszük. Ezt meg tudom érteni.

A Sorsfordító stratégiák viszont még nem került ki üzletbe, így ezt az élményt nem tudom megadni neked, csak adatok és képek formájában. Bízom benne, hogy ez is segít felfedezni, hogy ez egy kellemesen kicsi, könnyen kézben tartható könyv.

HA BELE AKARSZ OLVASNI A KÖNYVBE, AKKOR

A Függelék oldalait mind befotóztam Neked, hogy lásd, például milyen problémákra kínál megoldást a könyv úgy is, ha nem olvasod végig az összes fejezetet.

Igencsak elcsépelt kérdés.

A pozitív gondolkodás hívei esküsznek rá, hogy életminőségünk alapvető meghatározója, hogy azt a bizonyos poharat hogyan látjuk: „félig tele, vagy félig üres”? Ha azt mondod: „félig tele”, akkor optimista vagy, ha pedig azt, hogy „félig üres”, akkor pesszimista.

A magam részéről inkább azt mondanám: „ez egy fél pohár víz”. Lehet, hogy realista vagyok?

De félretéve a viccet…

A pozitív gondolkodás valóban remek dolog, ha azt jelenti:

„A jó dolgokra figyelek.”

Azaz: pozitív szemlélettel tekintek a világra, a szépet és a jót keresem; nem foglalkozom olyan problémákkal, amelyekre nincsen befolyásom, nem figyelem a híreket, és főként nem bosszankodom rajtuk.

Mindez tényleg kellemesebbé teheti bárki életét.

A pozitív gondolkodás hívei azonban többnyire nem csak ezt tartják fontosnak. Ők úgy hiszik, hogyha az ember „pozitívan gondolkodó”, azzal

• megteremthet, bevonzhat az életébe bármit, amit szeretne;
• megszabadul mindenféle negatív következménytől;
• a pozitív gondolkodás által halad a spirituális fejlődés magaslatai felé.

Ez a dolog mese része. Ugyanis hiába gondolsz pozitívan a fél pohárnyi vizedre a sivatagban, amikor közben tele vagy félelemmel amiatt, hogy tudod, ez édes kevés ahhoz, hogy megúszd ezt a kalandot.

A benned lévő negatív érzések maguk alá gyűrik a pozitív gondolataidat, amik nem, hogy nem segítenek, de el is vonják a figyelmedet arról, amit ilyen helyzetben jóval fontosabb lenne észrevenned. (Például, hogy ne hagyd el az üveged kupakját, mert a melegben gyorsan párolog a víz.  )

A nehéz helyzetekben pozitív gondolkodás helyett, inkább pozitív kérdések  feltevésére van szükség.

Hogyan segíthetnek a pozitív kérdések?

Ha ahelyett, hogy azon igyekeznél, hogy egy kétségbeejtő helyzetben is pozitív gondolatokat generálj magadban, inkább befelé fordítod a figyelmed, jobb eredményt érsz el. A mentális számítógéped (belső, okosabb éned) mindig a rendelkezésedre áll. Bármilyen kérdést teszel fel neki, egészen biztosan tudomásodra hozza a lehető legjobb választ. 

Csak az a fontos, hogy jó kérdést (megoldásra fókuszáló kérdést) tegyél fel neki.

Az előbbi példánknál maradva, ha ott vagy a sivatagban a fél pohárnyi vizeddel, akkor természetesen nem azt kell kétségbeesetten megkérdezni, hogy „Miért tévedek el mindig?„.

Egy ilyen haszontalan kérdésre, nem kaphatsz a helyzetből kimenekítő választ.

Ha azonban úgy teszed fel a kérdést magadnak, hogy „Merre lehet a kivezető út?„, „Hol találhatok egy oázist vagy egy erre járó karavánt?„, akkor késztetésed lesz arra, hogy körülnézz, és észre fogod venni a veled szemben lévő lábnyomot, amit követve megmenekülhetsz.

De nézzünk inkább egy hétköznapibb példát:

Mondjuk elrontasz valamit, nem sikerül a vacsora, amit a vendégeidnek készítettél.

Hiába fogsz pozitívan gondolkodni a főztödről, hiába mondogatod magadnak, hogy „nagyon finom ez a sült„, attól még egy kiszáradt, sótlan vacak marad, és senkinek sem fog igazán ízleni.

Attól sem lesz sokkal jobb a helyzet, ha kétségbeesetten hibáztatod magad, és azt kérdezgeted, hogy „Miért rontok el mindig mindent?„.  DE…

Ha a megfelelő kérdést teszed fel magadnak:

„Milyen vacsit készíthetnék ebből?”

akkor nem csak tanulni fogsz a helyzetből, hanem kreatív ötletekkel megmentheted a vacsorádat. Például apró darabokra vágod a sültedet és egyéb kiegészítőkkel párosítva, csinálsz belőle egy remek salátát, és máris sokkal finomabb ételt tálalhatsz.

Nos…

Pozitív gondolatok vagy pozitív kérdések?

Mindkettő jó lehet, ha megfelelően használod.

A pozitív gondolatok nagyon hasznosak, ha a pozitív életszemléletet segítik. De az erőltetett pozitív gondolatok bizonyára nem fognak segíteni, sem abban, hogy valami jót vonzz az életedbe, sem abban, hogy megments egy kellemetlen helyzetet.

Tehát a pozitív gondolatok jók lehetnek, de haszontalanok is.

Ezzel szemben a pozitív kérdések (melyek a megoldást keresik), csakis pozitív eredményt hoznak. Ezért érdemes megtanulni, hogyan tehetsz fel zseniális kérdéseket önmagadnak.

Kíváncsi vagy rá, mik ezek a zseniális kérdések, amiket rendszeresen fel kéne tenned magadnak?

Most itt az alkalom, hogy ingyen megismerd őket néhány perces pdf anyagomból, amit máris letölthetsz:

]]> https://www.sorsforditostrategiak.hu/pozitiv-gondolkodas-kontra-pozitiv-kerdesek/feed/ 0