Minél inkább beleásom magam az önszeretet témájába, annál több tapasztalatot gyűjtök arról, hogy “már megint” szembe megyek a világgal. Olyasmit állítok és igyekszem megtanítani, ami ellenkezik azzal, amit a többség állít. Ezt életem folyamán már többször megtettem, ezért a “már megint”.

Ebből máris megtudhatod rólam azt, hogy másként gondolkodom, mint a többség, és hiszem, hogy azért mert sokan állítanak valamit, az nem feltétlenül igaz.

Vajon hol tartanánk, ha már eddig is oly sokan nem tették volna ugyanezt?

Például:

• Ha Kolombusz a XVI. században nem száll hajóra, hogy bizonyítsa a teóriát a Föld gömbölyűségéről, – ami szembe ment a világ akkori meggyőződésével, miszerint a Föld lapos?
• Vagy ha mondjuk a XVII. században Galilei nem fordul szembe a már a görögök óta általános világnézettel, mely szerint a Föld a világmindenség középpontja?
• Vagy Semmelweis Ignác nem száll szembe a többi orvossal és veszi rá őket, hogy mossanak kezet?

Mindig is voltak – és gondolom lesznek is – olyan emberek, akik felvállalták, hogy nem követik tovább a tömegek hitét, mert meggyőződésük volt, hogy olyan felfedezést tettek, ami megcáfolja az addigi állításokat. Lehet, hogy akár előttük, vagy velük egy időben mások is felfedezték azt, hogy nem a világ meggyőződése az igazság, csak mindig akadt egy olyan, aki ezt bátran, akár az érte járó kirekesztettséget vagy büntetést is felvállalva, nyilvánosságra hozta újnak számító nézetét.

Szinte biztos, hogy amit én állítok, már nem újdonság. Bizonyára sokan akadnak, akik hasonló meggyőződésre jutottak. Még az sem kizárt, hogy valaki vagy tán valakik ezt már köz-kincsé is tették, csak hozzám nem jutott el. Végül is mindegy, hiszen nem az a célom, hogy piedesztálra emeljem magam az elméletemért, hanem az, hogy ezzel a szemlélet váltással segítsek azoknak, akik készen állnak erre.

Minden bizonnyal szerénytelennek gondolsz… Tán még az is felmerül benned, hogy “ki ez a – jobb esetben – nő, vagy – rosszabb esetben – liba, aki azt hiszi magáról, hogy feltalálta a spanyolviaszt?”

Ha így gondolod, féligmeddig igazad van.

Valóban szerénytelen vagyok ebben a kérdésben, mert ha szerénykednék, és megtartanám magamnak a gondolataimat, akkor elvenném Tőled annak a lehetőségét, hogy itt elolvasd, majd Te is végiggondold ezt a – szerintem – életbevágó meglátást, és eldöntsd, hogy mi a Te igazságod.

Amiben nem lenne igazad, az az lenne, hogy nem hiszem, hogy bármit is feltaláltam volna. Mint már említettem, biztosra veszem, hogy nem vagyok egyedül a nézeteimmel, csak mivel még ez nem eléggé közismert, úgy döntöttem itt az ideje, hogy közkinccsé tegyem azokat a sugallatokat, megérzéseket, melyek önmagunk szeretetével kapcsolatosan bennem felmerültek.

Hiszem, hogy ez nem a “tudásomnak”, vagy logikámnak köszönhető, hanem egyfajta “Isteni üzenet”, vagy ha úgy tetszik, a legbensőbb, okosabb énem sugallata.

Teóriám önmagunk szeretetéről és annak hatásáról szól, amit én a legfontosabbnak vélek, ellentétben az általános nézettel, miszerint másokat kell szeretnünk, másokhoz kell jónak lennünk, és csak akkor gondolhatunk magunkra, amikor már minimum a szeretteink iránti érzéseinknek kifejezést adtunk.

De mielőtt úgy döntenél, hogy egoizmusra, vagy önzésre akarnálak biztatni, nézzük meg a dolgokat kicsit részletesebben. Aztán elárulom neked azon  nézetemet is, amit eddig senkitől sem olvastam vagy hallottam így, és amit mindenki – aki egyáltalában szóba hozza az önszeretet fontosságát -, másképpen magyaráz.

Sok dolgot, már egy ideje érdemesebb az interneten vásárolni, mint üzletben. Ilyen dolog a könyv is, ami a nagy webshopokban jóval olcsóbban beszerezhető, mint a könyvesboltokban. Sokan mégsem ezt a megoldást választják.

Hogy miért?

Mert az ember szereti látni, a kezébe fogni azt, amit megvesz.

Egy könyvbe jó belelapozni, mielőtt úgy döntenénk, hogy megvesszük. Ezt meg tudom érteni.

A Sorsfordító stratégiák viszont még nem került ki üzletbe, így ezt az élményt nem tudom megadni neked, csak adatok és képek formájában. Bízom benne, hogy ez is segít felfedezni, hogy ez egy kellemesen kicsi, könnyen kézben tartható könyv.

HA BELE AKARSZ OLVASNI A KÖNYVBE, AKKOR

A Függelék oldalait mind befotóztam Neked, hogy lásd, például milyen problémákra kínál megoldást a könyv úgy is, ha nem olvasod végig az összes fejezetet.

Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen káros, amikor az ember azt hiszi, hogy tud valamit, aztán kiderül, hogy mégsem.

Mit tett velem a „biztos tudás”?

Úgy terveztem, hogy október közepén jelenik meg a Sorsfordító stratégiák. Szeptember végére be is fejeződött a tördelés, és készen állt a könyvem, hogy a nyomdába kerüljön.

Kisfiammal arról beszélgettünk, hogy vajon mekkora hely kell 1000 db tárolására. Gyakorlati ember lévén mindjárt neki is látott, hogy a könyv méretei alapján kiszámolja, hogy mekkora halom lesz. Ehhez először annak nézett utána, hogy mekkora az általam megrendelt B5 méret.

Amikor hangosan is kimondta, hogy a B5 nagysága 250 x 176 mm, azonnal hitetlenkedni kezdtem, hiszen én az A5-nél kisebb méretű könyvet szerettem volna, hogy könnyen elférjen a kézben, vagy egy női táskában is, azaz 176 x 125 mm. Pontosan azért kértem B5-re a tördelést, mert egészen bizonyos voltam benne, hogy az A4-nél kisebb a B4, aztán jön az A5 és utána a B5 papírméret.

Gyerekkorom óta élt bennem ez a „tudás”, hogy a tankönyveink nagy része B4 méretű volt.

Ez a tudás pedig egy nagy butaság volt!

Nem tudom, honnan származott, de ez egyfajta meggyőződés volt bennem, és eszembe sem jutott, hogy megkérdőjelezzem, és utánanézzek, jól tudom-e.

Így jár az, aki azt hiszi, hogy tudja, de valójában rosszul tudja!

Már régóta tanítom azt, hogy fejlődésünkhöz szükséges, hogy megkérdőjelezzük alapvető hiteinket. A bennünk élő tudás ugyanis sokszor hibás, és csak akadálya a fejlődésnek. Ezért számomra egyértelmű, hogy gyakran felülbírálom magamat és a gondolkodásmódomat.

De most ekkora hibát vétettem!

Ennek köszönhetően újra kell tördelni a könyvemet, és nem tudom, mikorra kerülhet végre a nyomdába. 

Szóval… Nagy pofont adtam saját magamnak.

Ezen túl nem csak a hiteimet fogom megkérdőjelezni, hanem a gyakorlati vagy lexikális tudásomat is! (Lehet, hogy előveszem a régi receptjeimet is? )

Nem régen hallottam egy sztorit, aminek az igazságát most a saját bőrömön tapasztalom:

Egy rendezvényszervező cég megkereste Amerika egyik legnagyobb motívációs trénerét, hogy meghívják egy nagyszabású előadásra. Tartottak tőle, hogy az illető jókora fellépési díjat kér, ezért úgy gondolták, elég lesz, ha ő csak egy fél órás beszédet tart, a neve így is be fogja vonzani a közönséget.

Ezzel az elképzeléssel kezdték meg a tárgyalást vele, amire a tréner a következő választ adta:

• Oké. Akkor egy fél órás előadás megtartását leghamarabb 3 hónap múlva tudom vállalni, és 50.000.- dollárt kérek érte.

A rendezvényszervező nyelt eggyet, majd feltette a kérdést:

• Mennyit kérne és mikorra tudná vállalni, ha 1 órás előadást kérnénk?

A motívációs tréner így válaszolt:

• 1 órás előadást 2 hónap múlva tudok vállalni, és 30.000.- dollár az ára.

– Hmmm, ez érdekes, – gondolta a szervező és újabb kérdést tett fel:

• Mit szólna hozzá, ha 2 órás előadást kérnénk öntől?
• Egy ilyet 1 hónap múlva tudok vállalni és 20.000.- dollár kérek érte.

A szervező ajka mosolyra húzódott, és feltette a logikusan következő kérdést:

• Ez már jobban hangzik. És mi lenne, ha egy egész napos képzést kérnénk Öntől?
• Óh, azt már egy hét múlva meg tudnám tartani, és 10.000.- dollárt kérek érte.

Miért csökken az ár, és a felkészülési idő?

• Mert minél rövidebben kell elmondani ugyanazt, annál nehezebb megtalálni hozzá a megfelelő megfogalmazást.

Ezzel küzdök most én is.

A Sorsfordító stratégiákat megírni sokkal, sokkal egyszerűbb volt, mint összehozni a könyv borítóját. Hetek óta sakkozok a szavakkal és a mondatokkal. Egyik verzió készül a másik után, és valahogy egyikkel sem vagyok elégedett.

8-10 mondatba belesűríteni azt, hogy mit kap az olvasó, ha elolvassa azokat a stratégiákat, amivel kellemesebbé teheti az életét – ha használja is őket -, sokkal nagyobb feladat, mint gondoltam volna.

Akik már hallottak a könyvemről, ilyen kérdéseket tettek fel nekem: