Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen káros, amikor az ember azt hiszi, hogy tud valamit, aztán kiderül, hogy mégsem.
Mit tett velem a „biztos tudás”?
Úgy terveztem, hogy október közepén jelenik meg a Sorsfordító stratégiák. Szeptember végére be is fejeződött a tördelés, és készen állt a könyvem, hogy a nyomdába kerüljön.
Kisfiammal arról beszélgettünk, hogy vajon mekkora hely kell 1000 db tárolására. Gyakorlati ember lévén mindjárt neki is látott, hogy a könyv méretei alapján kiszámolja, hogy mekkora halom lesz. Ehhez először annak nézett utána, hogy mekkora az általam megrendelt B5 méret.
Amikor hangosan is kimondta, hogy a B5 nagysága 250 x 176 mm, azonnal hitetlenkedni kezdtem, hiszen én az A5-nél kisebb méretű könyvet szerettem volna, hogy könnyen elférjen a kézben, vagy egy női táskában is, azaz 176 x 125 mm. Pontosan azért kértem B5-re a tördelést, mert egészen bizonyos voltam benne, hogy az A4-nél kisebb a B4, aztán jön az A5 és utána a B5 papírméret.
Gyerekkorom óta élt bennem ez a „tudás”, hogy a tankönyveink nagy része B4 méretű volt.
Ez a tudás pedig egy nagy butaság volt!
Nem tudom, honnan származott, de ez egyfajta meggyőződés volt bennem, és eszembe sem jutott, hogy megkérdőjelezzem, és utánanézzek, jól tudom-e.
Így jár az, aki azt hiszi, hogy tudja, de valójában rosszul tudja!
Már régóta tanítom azt, hogy fejlődésünkhöz szükséges, hogy megkérdőjelezzük alapvető hiteinket. A bennünk élő tudás ugyanis sokszor hibás, és csak akadálya a fejlődésnek. Ezért számomra egyértelmű, hogy gyakran felülbírálom magamat és a gondolkodásmódomat.
De most ekkora hibát vétettem!
Ennek köszönhetően újra kell tördelni a könyvemet, és nem tudom, mikorra kerülhet végre a nyomdába. 🙁
Szóval… Nagy pofont adtam saját magamnak.
Ezen túl nem csak a hiteimet fogom megkérdőjelezni, hanem a gyakorlati vagy lexikális tudásomat is! (Lehet, hogy előveszem a régi receptjeimet is? 🙂 )
